Elengedes

Eleg osszetettnek gondolom ezt a folyamatot.

Eletunk soran sokszor ragadunk be, a legtobbszor akkor amikor mar erezzuk, hogy valtoztatni kell, de valami visszatart. A felelem. 

Lehetne akar a cimszo ez is az elengedes helyett. Felni valtoztatni, magunk mogott hagyni azt amiert tenni akartunk valamit, amivel ugy erezzuk meg van dolgunk, nehez feladat. Kihozni belole a legjobbat es nem azt kapni, amire az ember szamit. Igazabol, minden ami ezzel kapcsolatos jelentektelen. Leginkabb utolag. Hogy miert vannak konnyebb es nehezebb feladatok ezzel, talan attol fugg, hogy erzelmileg mennyire merul el benne az ember. A melysegetol. Mennyit vart tole.

Mostani feladatom soran, mitol is felek valtoztatni? Miert hagyom hogy az erzelmeim olyan helyen stagnaljanak ami nem visz elore. Miert nem tudok elengedni, egy olyan erzest, ami soha nem is volt valosagos? Talan az ember var / elvar valamit amikor elkezd kotodni. A legjobb megoldas erre az lenne, hogy az ember nem var semmit. Abban, hisz ami valoban megtortenik. Sajnos meg nagy gyakorlattal es odafigyelessel is sokszor kivedhetetlenek ezek a folyamatok. 

Van egy nagyon jo es hasznos Buddhista mondas:

Sokoszor ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amit az elme nem kepes elengedni. Nem kepes a jelenbe maradni az ember, elfogadni, hogy az ami tortenik, nem azonos azzal ami valojaban van. Nincs osszhangban a ketto. Kisiklik az ember, kapaszkodik a fantaziaba az eltervezett jovobe, az elvarasokba. Pillanatig elgondolkoztam azon is, hogy ennek lehet e koze a multhoz. A megelt esemenyekhez. Vannak nyilvan esetek, ahol az ember alapoz a multban megelt elmenyekre, esemenyekre ami szinten kerdest merit fel bennunk. Erzelmekkel kotodunk olyan megelt valosnak hitt reakciokat, amik bennunk valamilyen szinten biztonsagot nyujtottak. Ezt viszont a kesobbiekben elvarjuk es akarjuk. Kotodni, ujra meg akarjuk elni azokat a pillanatokat. 

Miert felunk a boldogsagtol, miert felunk szeretni?

 Maga a kerdes egy nagyon jo baratomtol szarmazik. Felek…

Nem tudom, hogy valoban felelem e ez. Nehez meghatarozni. 
Sokat beszelgettunk pont vele a napokban errol. Felfedeztem, hasonlo szituaciokat, visszatero jeleneteket az eletem soran.
A kulonbseg nyilvanvaloan a partnerek reakciokban van nem pedig az en megnyilvanulasomban. Ezt ugy ertem, hogy bennem mindig ugyanaz megy vegbe a reakcioktol fuggetlenul, kisebb nagyobb mertekben, vagy hosszabb rovidebb lefolyasuak. 

Azt vettem eszre egy esetben, ugy reagalta le a ex partnerem hogy lelepett, eltunt. Tett nagy ivben arra, hogy az erzelmek feldolgozasa - akar a boldogsag, orom megelese szamomra maskent megy. Kozben szenvedtem, magatol attol a folyamadtol, ami masnak addikciot okoz. Engem szemely szerint kizokkent, es nem tudok olyan dolgokra fokuszalni, amiktol magabiztosnak, vagy nyugodtnak erzem magam. Egyszer egyes szamu kozolte is, hogy az en szenvedesemnek nem o az oka, hanem en okozom magamnak, es eltunt x idore. Volt hogy honapokra. Hogy is mertem, volna kimaszni az falak mogul ezek utan.

Egy masik esetben mas a delikvens nem szeretett volna meggyozni, sot el sem ment, egyszeruen csak hagyott ugy magamra, hogy kozben ott maradt. Biztonsagot nyujtott azzal, hogy idot hagyott a vegbeno folyamatok megfelelo beeresehez, beerkezesehez. Ezzel meg szemely szerint eddig nem talalkoztam. Atelni ezt, hogy a nagy falakon kivul var valaki es nem arra lepek ki, hogy magam maradok, rettentoen megnyugtato erzes volt. Nem hagyott magamra, figyelt, latott - tamogatott. Volt egy mondat amit el is raktam magamnak ettol a kedves fickotol.

Tudja, hogy harcolok az ellen, hogy “boldog” legyek.
“ Harcolsz. Ha teged ez megved csinald, De ha a falat azert huzod, hogy te rugdosd belulrol… meg se probald. “ ... Nem mertem kijonni, de minden pillanatat megerte. Ot akartam bantani, mert feltem boldog lenni? Igen. 

Termeszetesen, ment a szo csata ezutan majd mind ketten kimerultunk. De tenyleg ez lennek en?
Nem faj, vagy rossz a felismeres. Meg csak meg sem lepodok magamon… 

Nagyon sok midenre kaptam valaszt. 

Nem is gondolkoztam el ezen soha korabban. Az megvolt, hogy felek az erzelmektol, nem akarok, boldog lenni. Evekig nem voltam kepes kimondani ezt a szot a ket szot: BOLDOG VAGYOK.